| Nyitólap » Önök küldték! » Észak-magyarországi élményeim » | |
Pár nap és feledhetetlen élmények... | |
Küldte: Nyakas József Zalaegerszegi lakos
 | Vissza |  | Nyomtatás |
Miskolc, Diósgyőr, Lillafüred , Ómassa.... , de sokszor álmodtunk, hogy milyen jó lenne visszatérni, az ifjúkori kirándulás élményét feleleveníteni ! Hosszú ideig, sok-sok éven át tervezgettük : talán majd jövőre !
Aztán a 2009 -es év bebizonyította : az Észak - Magyarország-i álmokat nem szabad feladni !
2009 tavaszán megadatott, hogy 5 csodálatos napot tölthettünk el ezen a vidéken . Igaz , ebből pont az ünnepi napon az időjárás - zord, hideg esős megnyilvánulásával kissé mostoha volt - velünk együtt - az egész vidékhez. Ez azonban mit sem számított, hiszen a lényeg az volt , hogy : itt lehettünk , ahová már annyiszor visszavágytunk.
Az M-3-ason többször is megálltunk. A Zalai-dombokhoz szokott földi halandónak a látvány impozáns( különösen , ha még iskolás kori térképet is magam elé képzelem): jobbról a sík vidék: az Alföld, balról a hegyek: Mátra, később a Bükk kontúrjai emelkednek az ég felé!
Szálláshelyünk : Miskolc-Tapolca . Megilletődve érkezünk a településre, a több évtizedes „visszavágyakozás" és viszontlátás nosztalgiája különösen szívet melengető érzés : De jó újra itt lenni , és ez lesz a bázis! Az erdők között, széltől védett völgyben elterülő város igazi felüdülés . Jókora sétákat teszünk a gyönyörű parkban , feledhetetlen az élmény a-mint a hegy belsejében , a Barlangfürdő mészkősziklái közt a hegy „gyomrából" „előzú-hogó" gyógyvíz elárasztja testünket és ellazít bennünket.
Másnap: irány Miskolc ! Autónkat szálláshelyünkön hagyjuk, hiszen sokkal egyszerűbb és praktikusabb a 2-es helyijárattal bejutni a városba, aztán szabadon „kószálhatunk"! A Széchenyi István utca virágai, muskátli kosarai üde színfoltot biztosítanak a sok vihart megért házak közt végig robogó villamosok mellett ....... Átsétálunk a Szinva patakot átívelő hídon,- megállunk rácsodálkozva a hídhoz rögzített számtalan lakatra. ( Mely hagyomány szerint a szerelmesek a lakatot a híd elemeihez rögzítve , a kulcsot a vízbe dombják , íly módon kifejezve hogy életüket egymáshoz kötik !) Aztán csak azt érezzük : milyen jó lenne újra fiatalnak és szerelmesnek lenni !
Pár lépés és kellemes pihenő vár ránk, ahol meg is pihenünk: a Szinva teraszon , a város egyik legkedveltebb találkozó helyén vagyunk , mely amellett ,hogy üde színfolt, kellemes pihenőhely is és mindig három lány is várnak bennünket ! Kutas László : Miskolci lányok c. szobra még hangulatosabbá teszi a látványt. Bolyongásunk során elhaladunk ,- miközben felnézünk rá és fejet hajtunk előtte- Kossuth Lajos szobra előtt és útirányunkat Miskolc hegye , az Avas fele vesszük.A lépcsősor mellett érintjük Miskolc legnevesebb műemlékét , az Árpád-kori eredetű református templomot.A templom mellett elterülő temető a város legjelentősebb temetője , számtalan jelentős miskolci polgár,ismert személyiség nyugvóhelye, talán úgy is mondhatnánk : ez a
hely , ahol Miskolc alvó múltját találjuk.
Az Avas, az egykori „vigalmi negyed". A terület a rég múlt időkben gyümölcsöseivel és bor-pincéivel ( A bort nem itt termelték, a Hegyalja borvidék szőllőjét dolgozták fel itt!!!) a vigalom színhelye volt, ahol számtalan neves személyiség is megfordult: Pl.Tompa Mihály, Lévay József,Móricz Zsigmond.A közelmúltban helyezték el Marjalaki Kiss Lajos helytörténész régi pincéjén azt az emléktáblát , melyen az alábbi olvasható: „ Itt volt utoljára gondtalan és boldog Móra Ferenc...".Az Avason mai is borozók gazdag választéka vár ránk. Előttünk pedig a 72 méter magas „hegyes tű" , a TV torony , melynek teraszáról gyönyörű panoráma tárul elénk, különösen Diósgyőr irányába.Aztán szemünk lassan a közelben egyre jobban kibontakozó Bükk hegység körvonalaira tapad. Ez lesz a holnapi úticélunk.!
Másnap -Pünkösd napja- hűvös ,eső áztatta reggelre ébredünk.
Sokáig tanakodunk : miként alakuljon az előre eltervezett program ?
Végül is úgy döntünk : indulunk !
Ha már ott járunk nem maradhat ki látogatásainkból a Diósgyőri vár,mely Nagy Lajos korában a király kedvelt tartózkodási helye volt. A vár szinte ma is „élő vár", hiszen egymást érik a várban a különböző és vonzó kulturális programok. Mi is egy ilyen ,- a középkort felelevenítő- programba csöppenünk ahol kosztümös kavalkád, reneszánsz kamarazene, néphagyományok ápolói teszik színessé a hangulatot.
Lillafüred: Az eső ugyan„októberi hangulatot éreztet", de hegy tövében meghúzódó Palotaszálló eredeti szépségében pompázik. Külső szemlélőként akár több évszázados kastélynak is gondolhatnánk, pedig csak az l930-as évek elejétől „él".Csupán a Hámori-tó szépsége csorbul a ködöző esőben. De így is szép ! A Palotaszálló mögötti függőkertben , a Nagy vízesés mellett nagyszerű irodalmi élményben van részünk. József Attila szobrát találjuk a sziklafalnál. Rögtön az Óda sorai jutnak eszembe.:
„Itt ülök a csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője , mint egy kedves
vacsora melege, száll. .................."
Az itt szerzett élmények ihlették a költőt az Óda megírására, melyet a világirodalom legszebb szerelmi versei közé sorolnak. Ha már itt tartunk úgy érzem érdemes megemlíteni , hogy e vidéket szépsége mellett a további művészeti irányok is igénybe veszik.Pl. az 1930-as években itt forgatták a Meseautó c. magyar film egy részét , továbbá a Szinbád c. nemzetközi sikert aratott filmalkotást. Innen már csak „pár lépés" az Újmassa-i kohó , a „ Fazolák öröksége". Megcsodáljuk a XX.század közepén romjaiból rekonstruált kohót, mely hazánk első számú ipartörténeti műemléke. Fazola Henrik és fia , Frigyes munkássága a XIX. század elején megkezdett tevékenységgel örök emléket állítanak a diósgyőr-hámori vas- és acélgyártóknak. És ha már itt járunk nem tudjuk kihagyni, hogy ne fogyasszunk a finom sült pisztrángból. A pisztrángos telep reklámtáblája már messziről csábít, ha közelebb érünk a sült hal illata pedig szinte már nem enged tovább. A pisztráng fogyasztás élménye mellett külön élményt jelent a pisztráng telep megtekintése a tavakban „hemzsegő" halakkal, az őshonos sebes pisztrángot már csak itt tenyésztik Magyarországon,különlegesség az arany pisztráng és a tigris pisztáng is.
Még egy nap kirándulási lehetőség ! Irány Tokaj !
Oly sokat hallottunk , olvastunk róla , ízét már kóstoltuk , de még nem láttuk !
Szemet gyönyörködtető látvány az út mellett elhúzódó szőlő ültetvények látványa, a háttérben a Kopaszhegy , az „égbe nyúló" TV toronnyal.
„TOKAJ A SZŐLŐ, A BOR VÁROSA „ fogadja a tábla az ide látogatót.
Különösen jóleső érzés a hegyalja borvidékének központjába sétálni: Történelem,kereskedelem és bor keveredik egymással évszázadokon át, melynek hatására kialakul a város mai arculata. Az Erzsébet hídon állva szemtanúi vagyunk miként olvad eggyé Bodrog és a Tisza , majd pedig csak Tisza-ként folytatja útját a hömpölygő víztömeg. És ha már Tisza, akkor nem maradhat ki a tiszai halászlé sem ! „A part legjobb halászleve" hírdeti a híd mellett található halászcsárda reklámtáblája. Nosza rajta, kóstoljuk meg !
Hogy valóban legjobb volt-e , nem tudjuk eldönteni, hiszen nem volt lehetőségünk többet is megkóstolni. Annyi viszont biztos , hogy nagyon finom volt , - a mellette elfogyasztott -túróscsuszával együtt.
Szálláshelyünk fele visszaútban vesszük észre a táblát: „TV TORONY". Hírtelen elhatározással a hegy fele vesszük útunkat. Az út kissé gödrös, de a látvány „odafent" lenyűgöző:
Lábunk előtt , - mint egy nagy zöld, tarka asztal, a szőlősorokat alkotó, odafentről zöld szalagnak tűnő vonalakkal felszabdalva terül el a Tokaji Borvidék, valahol , ott lent a mélyben pedig, hol egy kis kék szalagként, hol pedig a zöld növényzet közt elbújva a Tisza folyami kigyója tekereg.
Szívesen maradnánk, de időnk lejárt ! Kissé lehangoltan csomagolunk.
Sok-sok élménnyel gazdagodtunk, jó volt itt ! Egyre jobban hatalmasodik el az érzés rajtunk: mennél többször jövünk annál jobban visszavágyunk ide !
Akarva-akaratlanul -elhagyva a vidéket- , elhangzik a sóhaj: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, MÉG VISSZAJÖVÜNK !
| Vissza |  | Elejére | | Nyomtatás |
12°C É-i gyenge szellő
Legyél a rajongónk!
Blogolj velünk!
Legyél a tagunk!
Láss csodát!